Konyhavásárlás

Nos, tegnap megvettük a konyhát. Maratoni menet volt, 3/4 11-re értünk oda, és 3/4 6-kor végeztünk. Röpke 7 óra volt... Még jó, hogy csak a kisebbik gyerkőcöt vittük magunkkal. Julcsi nem bírta volna ki. Naívan nekiindultunk, hogy megtervezik  (már csak kisebb változtatásokat kellett eszközölni, egyébként már kész volt a terv), összeállítják a listát, mi leballagunk, kifizetjük, ők összeszedik és majd házhozszállítják. Nos, egy dologban tévedtünk csak, nem ők szedik össze, hanem mi. Hm. De előtte még el kellett intézni a hitelt is. Némi bonyodalmat okozott, hogy négyféle lakcím is szerepel a bankszámla kivonatainkon...a régi zsámbéki, az állandó, Ferinél a mostani albérlet, és nálam a leendő Akácfa utca. Kissé megbonyolítottuk a dolgokat...Bele is keveredtek szépen, először nem akartak hitelt adni, merthogy albérleti szerződést kellett volna vinni hozzá, de az állandó lakcímünk a szüleim háza, ha azt mondjuk, hogy ott lakunk, azt bemondásra elfogadják. A második hölgyet meg is tudtuk győzni ezzel. Előtte ugyan Feri még átment az OTP-be átiratni a levelezési címet, amit simán át is írnak, de számlakivonatot nem tudtak persze adni. Szóval megigényeltük a hitelt, az elbírálásra vártunk majd' egy órát, így már elmúlt 3, mikor lemehettünk a bútor önkiszolgálóba kezünkben egy  kétoldalas listával, és kezdhettük összeszedni a konyha elemeit. Két kocsival indultunk neki plusz a babakocsi. Mire a végére értünk volt 4 tele kocsink meg a babakocsi, és mi csak ketten. Szerencsére segítőkész emberek dolgoznak az IKEA-ban, így segítettek a pénztárhoz tolni. Persze ott sem stimmelt minden, egy tételt elrontottunk, és legalább 30 percébe telt a srácnak, mire megtalálta a hibát. De mindenki nagyon türelmes volt. Különösen Bogi. Egy szót sem szólhatunk rá, mert persze néha igényelte, hogy cipeljük és sétáljunk vele, de egyébként minden hiszti nélkül kibírta a maratoni konyhavásárlást. Hullafáradtan értünk haza, de ha minden igaz, csütörtökön már itt is lesz a konyhánk. :-))